Leírás
Hamarosan elérhető!
Ismerd meg Halász Fricit, a kerámiafigurát, aki mintha egy dércsípte hajnali csónakázásból, egy bögre termoszban gőzölgő kávéból és egy életnyi csendes víztükör-figyelésből született volna.
Frici mindig is tudta, hogy a legnagyobb fogások nem a rohanásból születnek, hanem abból, ha az ember egy idő után eggyé válik a hullámokkal. Sapkája épp csak takarja a homlokát, szakálla olyan bozontos, mintha a nádasból nőtt volna ki, és pufimellénye védi a csípősebb estéktől.
A vödör mellette nem csak eszköz – az a „vízparti élet” szent edénye. Néha víz, néha horog, néha egy darabka kenyérlángos kerül bele. Minden nap mást hordoz, mint maga Frici.
Ő az, aki tudja, mikor kell hallgatni. Mikor nem kell kérdezni. Mikor jó csak nézni, hogy a víz fodrozódik, és a világ, ha akar, úgyis megmutatja magát, mint ez a hal.
Ha megengeded, leül egy képzeletbeli stégre nálad, és csak csendesen ott lesz. Mert néha elég, ha valaki tudja, mikor nem kell semmit tenni – csak lenni.
